Champex- Le Peuty

2019.08.05.
16km 742m emelkedés 893m ereszkedés

Ma reggel 5:15-kor valakinek megszólalt az ébresztője. A telefon gazdája üvöltve énekelt mellé, majd felverve az egész kempinget és csapkodva pakolni kezdett. Sose tapasztaltam se előtte, se utána ilyet a túra során.
Úgy éreztem nem aludtam ki magam eleggé, így lassan indultunk el. Reggelire vettünk barackot és megettük a maradék Naturi kekszet is és véletlen találtam egy Mabaker szeletet a táskámban, aminek nagyon örültem.


Ilyenkor már sok helyen lehet találkozni az UTMB plakátokkal. 🙂

Indulás! Fenyőerdőkön vezetett az útunk.













Ezen a napon folyamatosan váltakozott az időjárás, szóval a kabátot fel-le vettük. Elég sok csoporttal találkoztunk. Itt is vannak akik túravezetővel mennek. Tehát ha nem magad szerveznéd meg a túrát, akkor van lehetőség csapattal is menni. Bár ha engem kérdeztek, egyedül ( vagy a mi esetünkben ketten ) mindig sokkal nagyobb élmény.

Jött egy hosszú ereszkedés és nagyon éhesek lettünk. Csak a kajákról tudtunk beszélni. Kitaláltuk, hogy hogyan lehetne vegán rösztit készíteni. Főtt krumplit lereszelni, hozzá aszalt paradicsom, növényi sajt és tofu scramble. Fu , tényleg nagyon éhesek voltunk. 😀
Megérkeztünk Col de la Forclazba. Vagyis tetejére, ahol volt egy bolt, ahol konkrétan semmit nem lehetett kapni szuveníren kívül. Egyetlen számunkra is ehető ételt találtunk, egy nagyon csípős chipset. Nagyjából 5 perc alatt megettük. 😀
A tábla szerint már csak 30-45 percre vagyunk Trienttől , ahonnan már nem sok és megérkezünk La Peuty-be. Ez a kis falu már a könyv szerint a következő etapban van de Forclazban annyira kiesnek a kempingek, hogy jobbnak láttuk továbbmenni. Milyen jól tettük!
Itt voltak már a lengyel lányok és a két amerikai srác akikkel együtt buszoztunk Chamonixba. Amikor állítottuk a sátrakat, akkor egy idősebb hölgy begurult sportkocsival. Ő szedte a sátorpénzt. 😀 Érdemes inkább idejönni mert olcsóbb is a kemping és pici szállason is lehet aludni, ahol a vendéglátók szuper cukik.

Sátor ok, mehet a főzés.



Senkit nem lepek meg ha azt mondom, hogy ma is tészta volt a menü. 🙂 Utána életem leghidegebb zuhanyzásához volt szerencsém egy mobilzuhanyzóban. Ahogy egy ausztrál férfi fogalmazott, gleccser hideg a víz. Azt nem állítom, hogy nem frissültem fel. 😀 Igazából az a fura ha valahol van meleg víz. Ami nem meglepő mert a hegyek között vagyunk kis kempingekben, ahol csoda ha van víz. ( Emlékeztek a patakos fürdésre? ) Én nem vagyok kényes ilyenekre, bármilyen víz megteszi. 🙂

Gondoltuk megnézzük mi van a kempinghez tartozó szálláshely bárjában.


Volt vegán opció!
Napközben a rösztiről beszéltünk és pár órával később vegán röszti burgert ettünk. Ezen a helyen is nagyon képben voltak, hogy mi vegán és mi nem. Pl. az egyik lány mondta a másiknak, hogy a tortillát ne ajánlja mert abban van sajt. Szóval nagyon örültünk.


Én ennyire



Gergő pedig le is videózta. 🙂


Refuge Le Peuty vegan burger

Atyaég de finom volt! Amikor éhesek voltunk már arról beszéltünk, hogy hogy tudnánk Budapestre úgy megérkezni, hogy odamenjünk a Vegan Lovehoz nyitásra. 😀
Egyenlőre ez tökéletesen kielégítette a junkfood igényemet. 🙂

A hely tényleg nagyon cuki.









Van egy kisbolt is, ami inkább egy kabinszerűség. Ha te fogyasztasz állati eredetű termékeket is, akkor itt lehet venni házi kecskesajtot. Mi friss kukoricakenyeret vettünk, gyümölcsöt és zöldséget. Pont annyi a kínálat, amennyi kell. 🙂

Egy kis furgon is volt, ahol egy vicces fazon sört árult. Az amerikai srácok jól be is nyomtak. Megkérdezték tőlem franciául, hogy hogyan tudnák elhívni a lengyel lányokat inni. Mondtam nekik, hogy angolul mert se ők, se mi nem vagyunk franciák. 😀 Azért kíváncsi lettem volna, hogy mi lett volna a következő lépés ha mégis franciák és igent mondanak. 😀 Evvel már a Caminon is találkoztunk. Az amerikai fiatalok komolyan meglepődnek, hogy Európában beszélünk angolul. 😀 Ki érti ezt? 😀

Szuper hangulatú délután volt.