Macugnaga – Saas Grund

2022. 09. 07. 20,6km 1775m emelkedés 1420m ereszkedés 6. – 7. nap
6 óra 44 perc

Nagyon örülök ha idáig eljutottál a beszámolókkal mert biztosíthatlak, hogy innentől kezdve már tényleg visszatért a szerencsénk. Ezt a mondatot, ami lehet egyfajta életfilozófiánk is, pár éve Portugáliában találtuk ki. Azon az utazásunkon is minden meg volt szervezve de valahogy sose úgy jött ki a lépés ahogy előre elterveztük. Ezért mindig rögtönözni kellett, amiből általában valami sokkal de sokkal jobb dolog sült ki. Szóval ha utazás előtt készítesz egy tervet az nagyon fontos. Amint megkezdődik az út, nagyjából borul a 80%-a és alkalmazkodsz az adott helyzethez. Itthon könnyebb tervezni. Nagyjából 5-10 perc eltéréssel meg tudom állapítani, hogy egy adott helyről mennyi idő alatt érek el a Deák Ferenc térre. Ugyanakkor innen, Budapestről 1-2 de nem ritkán 3 óra is lehet a különbség pluszban vagy mínuszban, hogy egy adott hegyen mennyi idő alatt kelünk át az Alpokban. Ezért szerintem nagyon fontos, hogy ne legyünk annyire ráfeszülve ha valami nem pontosan úgy történik mint otthon a meleg szobában a gép előtt az AllTrails-en megtervezett útvonalon. 🙂 Könnyen beszélek mert én a kajáért vagyok felelős ilyenkor, Gergő a track-et készíti. 🙂

Reggel van. 6:30-kor csörög az óra. Kidugtam a sátorból az orromat és nagyon sötétnek tűnt még minden de azt láttuk, hogy kitisztult az ég a tegnapi vihar után.


A sátor beázott kicsit és mindenünk vizes volt és büdös. 🙂 A kemping mellett egy építkezés zajlott éppen, így nem az a madárcsicsergős hajnal köszöntött ránk. A reggeli rutin után összecsomagoltunk és a halózsákot meg a matracot külön raktuk egy kukászsákba, hogy ne legyenek vizesek. Amúgy kaphatók külön, erre a célra hátizsákba való esővédők de nekünk nincs, így marad a home made verzió. 🙂
Elindult a város felé és mondtam Gergőnek, hogy érdemes lenne megkönnyíteni kicsit az életünket avval, hogy a Monte Moro hágóra felvonóval mennénk fel. Azt mondta, hogy akkor olyan mintha nem csináltuk volna meg a túrát. Azért én csak bíztattam, hogy nézzük meg, hogyan jár a felvonó. Amikor odaértünk a turista irodához, egy nagyon kedves olasz hölgy jött oda, hogy segítsen. Mondta, hogy sajnos nem beszél angolul de rögtön hív valakit aki igen. Kaptunk útbaigazítást és szóltak, hogy dél körül újra eső várható, szóval inkább azt tanácsolják, hogy menjünk felvonóval ha ma szeretnénk visszatérni a svájci oldalra és elérni Saas Grund-ot.

Gergő is beelegyezett, hogy így is lesz jó pár km ma a lábunkba, vegyük meg a jegyet. Még volt egy kis időnk és az indulásig megittuk az utolsó olasz presszó kávénkat.


Amikor sétáltunk a felvonóhoz láttuk, hogy annak kálváriák. Találkoztunk egy apácával aki végig járta az összeset és imádkozott. Nem gyakorlok semmilyen vallást de miután találkoztunk vele és elmondott egy áldást és jó utat kívánt, utána tényleg csak jó dolgok történtek velünk. 🙂 Az , hogy az isteni gondviselés vagy átestünk a mentális holtponton, esetleg mindkettő? Ezt mindenki döntse el maga. 🙂

Szóval irány a Monte Moro!



Ez a tábla a felvonóba volt kirakva. Látható rajta a teljes útvonal amit bejártunk.
A felvonóban rajtunk kívül két srác utazott, akik valószínűleg ott dolgoztak. Az egyikőjük Motörhed pólóban hatalmas vizes kannákat vitt fel a hegyre és segítettünk neki kipakolni. Amikor felértünk nagyjából semmit nem lehetett látni, tejfehér köd volt. Amúgy innen a kilátás elég pazar de most nem volt kegyes hozzánk az időjárás.


A hágó tetején kimagaslik ” La Madonna delle Nevi ”
avagy A tél/hó Madonnája.



Itt fent úgy éreztem, hogy nem ezen a bolygón vagyok. Közel 300 méter magasan egy ekkora Madonna szobor és körülöttünk csak a fehérség. Lassan elkezdtünk ereszkedni lefelé.



Evvel a hágóval a hátunk mögött, átértünk Svájcba. Pár leírást találtam azóta, amiben úgy említik ezt a szakaszt, hogy “easy hike” . Az a pár ember akivel ott találkoztunk lefelé, illetve akik utánunk jöttek, minden látszódott az arcukon csak az “easy hike” életérzés nem. 🙂
Az út innen lefelé visz, szépen óvatosan kőről kőre lépdelve. Egészen addig ameddig a távolban meg nem pillantod a Mattmark tavat.


Azt hiszem látszik az arcomon, hogy ilyen szépet hegyek között még éltemben nem láttam. 🙂
És ami mögöttünk volt:





Itt pontosan látszik, hogy valóban megérkezett az eső és a hegy teljesen eltűnt mellettünk, miközben előttünk tiszta volt az ég.




Egyre több csoport jött velünk szembe vezetőkkel. Köztünk szólva, én felfelé ilyen időben már lehet nem indultam volna el. Számunkra viszont egyre járhatóbb lett az út, így ehhez mérten igyekeztünk a tó irányába.
Csodás volt a táj és a színek. Azt hiszem erre mondják, hogy lélegzetelállító.







A fekete tehenek azt hiszem a legszebb panorámát választották a legeléshez. 🙂
A tó mellett sétálva, fütyürészve, nevetgélve és beszélgetve gyönyörködtünk a hegyekben és a gleccserekben ami beletorkoltak a Mattmark türkiz vízébe. A tó után ereszkedés következett és egy nagyon szép fenyőerdőhöz értünk. Találkoztunk kirándulókkal és terepfutókkal is.

Gergő pihen



Tartottuk az utat Saas Fee irányába. Lent a völgyben már találkoztunk kirándulókkal akik kedvesen megszólítottak, hogy honnan jöttünk ilyen nagy táskákkal. Elmeséltük, hogy a Monte Rosa túrát csináljuk és hány km van már a lábunkban. Ők vezetett túrán voltak és minden nap máshova viszik őket de napvégén fix szállásuk van. Ezt a fajta túrázást is kedvelem. Tavaly Szlovéniában ( amiről nem sikerült egy sort sem írnom upsz ) letáboroztunk a Bohinj kempingben és onnan mászkáltunk mindenfele. Idén viszont jólesett minden nap a hátamra venni az otthonunkat. 🙂 Akik régebb óta olvassák a beszámolóimat, tudják, hogy azon az elven vagyok, hogy nem kell más az élethez csak annyi, amennyi elfér egy hátizsákban. Ezt tartom azóta is. 🙂
Gyorsan megtaláltuk a kempinget és nagyon tetszett. Egy nagyon kedves család működteti. Kb. fél óra sétára van Saas Grund települése ahol több bolt is van, ahol mindenféle élelmiszert be lehet szerezni. Nem kellett sokáig győzködni Gergőt, hogy a második pihenőnapot töltsük itt.




Főleg, hogy éjszaka elég brutális vihar volt. Szerencsére most nem ázott be semmi. A kempingben csak túrázók és sziklamászók vannak. Mindenki nagyon kedves és maga a kemping infrastruktúrája szuper. A fürdő része olyan mintha egy hotelben lennél, több mosogató van és egy nagy jurta amit közösségi helyiségnek használnak.
Így a következő nap avval telt, hogy elsétáltunk boltba és bőségesen megreggeliztünk és egész nap töltődtünk a napsütésben. A Coopban találtunk finom müzliket is, ami kapóra jött mert már fogyott ki a készletünk. Amúgy a kemping árában benne van, hogy használhatod a közelben lévő felvonókat és a buszokat is.




És még mindig volt a házi aszalt olivából ami tökéletesen passzolt a humuszhoz. 🙂

Három szakasz van még hátra és így bőven belefért ez a plusz pihenőnap csütörtökön , amikor a gépünk csak kedden jött vissza. Sikerült másnapra szállást foglalni Grächen-be egy hostelbe. Ott sajnos nincs kemping, így marad ez az opció. Jó, hogy nem előre foglaltunk mert nem kaptuk volna vissza a pénzt ha nem megyünk. Ebbe a kempingbe egy hetet is el tudtam volna tölteni de vár az Europaweg! 🙂