2023.08.24.
14km 1997m+ 585m- (6 óra 40 perc )
A számok mutatják, hogy ma mentünk bőven felfelé de nem volt annyira vészesen nehéz ez a nap.
6:00 szól az ébresztő. Annyira izgatottak voltunk, hogy a Moiry menedékházban töltjük az éjszakát. Kata már sokat mesélt erről a helyről, hogy milyen szép innen a kilátás és mennyire fantasztikus hangulata van a környéknek. Na de kezdjük, hogy honnan is indultunk ma. Tudom, tudom állandóan csapongok de az a pár ember aki olvassa a blogot már egészen biztosan megszokta.
Reggel a közös konyhában nagy volt a sürgölődés, mindenki készülődött. A figyelmesen olvasók kitalálhatták már, hogy a mai reggeli nem más, mint A zabkása. Azért is emelem így ki mert egyre több extrát raktunk bele, hogy változatossá tegyük. Nem úgy mint itthon, hogy számtalan lehetőség van instakompatibilissé tenni ( már aki ), hanem egy félig megrágott energiaszelet is meglepően gourmet élménynek minősül. 😀
Az első pár km kalandosra sikerült mert az óra egy olyan útvonal felé próbált navigálni ami egy nem létező ösvény volt.
Tekeregtünk, hogy merre lehet a jó irány, mire megjelent szemben egy fura fazon. Mondta, hogy menjünk csak felfelé ahonnan jöttünk, az a helyes útvonal. Megköszöntük és magunk elé engedtük. Minden kanyarnál megállt és visszanézett, hogy jövünk-e, egyszer pedig be is várt. Tudjátok van néha olyan érzése az embernek, hogy valami nem oké a másikkal. Látod a szemében, a gesztusaiban meg abban ahogy kommunikál. Szerencsére egy elágazásnál ő a Col du Torrent ( 2915m )felé ment , mi pedig a Col du Tsaté ( 2867m ) irányába.
.
Ha nem ebben a menedékben szálltok meg, akkor a Torrent felé kell menni. Haladtunk tovább de én azért párszor a hátam mögé néztem de aznap, ezen a szakaszon már alig találkoztunk valakivel.
Elég melós volt felmászni a Tsaté-ra. 
El is neveztük a helyi Muzslának. 
Amikor azt hiszed, hogy felértél, akkor még biztos, hogy jön pár emelkedő. 
Ez a hágó nem olyan kitett, technikás de kanyarog rendesen. 
Lefelé köves, homokos és kissé csúszós a talaj. 
Nem sokkal később már látszódik a menedékház. Azért ehhez még mászni kell egy darabig. 😀
Lent, a gleccser aljában van egy autóparkoló is mert másik irányból így is meg lehet közelíteni. Népszerű kirándulóhely a mellette lévő tó is.
Kicsit megpihentünk, ettünk pár falatot és megkezdtük a felfelé mászást.
Nagyjából másfél óra alatt fel lehet érni.
Sokan jönnek lefelé akik fent csak megittak egy kávét vagy ebédeltek de mindenki nagyon előzékeny. A legteteje nehezebb a mozgó kisebb és nagyobb sziklák miatt.
Itt egy pillanatra eleredett az eső, majd az utolsó lépésnél kisütött a nap. Szerintem még életemben nem voltam ennyire szép helyen.
A kilátás, az itt dolgozók, az emberek akik szintén itt szálltak meg, fantasztikusak. Délután korlátlan teafogyasztás van, amit kihasználtunk a napsütésben töltődve.
Minden pillanatát le akartam fotózni a Moiry-nak, annyira lenyűgözött.
A vacsora nagyon finom volt. Céklakrémleves édesburgonyával, chilis bab tortillával és sorbet. Egy asztalnál ültünk egy párral akik szintén a Haute Rouet-on voltak de másnap befejezték ezután a szakasz után. Ott volt még egy angol guide lány aki Chamonix-hoz közel lakik és egy portugál párt vitt sziklát mászni. Nagyon jókat beszélgettünk, mindenki hihetetlen kedves. A szobánkat megosztottuk egy kanadai futópárral. Vacsora után szokás szerint átnéztem a könyveket, albumokat. 
Biztosan állítom, hogy az itteni naplementénél, még soha életemben nem láttam szebbet.
Vélemény, hozzászólás?