Nagyon sötétben indultunk és nem sokáig tartott a közvilágítás ezért elérkezettnek láttuk az időt a fejlámpa használatához. Így elsőre élesben, bevallom nem igazán ment anélkül, hogy ne világítsak folyton valaki arcába.
Petivel hárman bandukoltunk és nagy örömére megtaláltuk a híres borkutat.
Ebből mindenki csapolhat magának illetve ha beéri vízzel akkor azt is megtalálja.
Peti a napfelkeltét borral és rendkívüli jókedvvel köszöntötte.
Szőlőföldek váltották fel a dombokat, a maradék helyet pedig tarló töltötte ki. A dombok zöldek, körülöttük pedig sárga szántóföldek.
A fel-le mászkálást, a súlyt és a folyamatos terhelést a testem már nagyon kezdte érezni.
Próbáltam a tájat figyelni és másra összepontosítani de a rosszul behúzott hevederek a hátizsákomon annyira nyomták a csípőcsontomat, hogy sírás lett a vége. Mondtam, hogy muszáj leülnöm mert én így nem tudok továbbmenni. Se ma, se holnap. Szerintem azóta nem éreztem ekkora fájdalmat.
A semmiből észrevettünk egy büfékocsit ahol pár ismerős zarándok kávézott. Mondtam, hogy nekem itt innom kell egy kólát és enni pár falatot. Szipogva ledobtam a hátizsákomat a földre és lerogytam egy székbe. Bambultam magam elé és egyszer csak megszólalt Anya kedvenc száma a büfé rádiójából. Rick Astley-Never gonna give you up .
Anyukám 2017. április 28.-án örökre elaludt. A 49.-ik születésnapja előtt egy héttel. Rohadt nagy igazságtalanságnak tartottam ezt, hogy nem tudunk elég időt együtt tölteni. Aznap a végtelenségig ezt a számot hallgattam otthon . Hol sírva, hol mosolyogva. Eszembe jut ahogy táncol rá és bizonygatja, hogy ez a világ legjobb száma. Akkor úgy gondoltam, hogy Rick Astley hazudik. Ő sose akarta feladni . Akkor ez, hogy van? Jön egy rák és elvesz minden reményt és álmot még akkor is ha ezt a szöveget mantrázod magadban tini korod óta?
Mikor adjuk fel ? Egyáltalán feladta valaha ?
Nem vagyok egy spirituális alkat. Anyával ellentétben. Zavarba is jöttem amikor az Út elején ki kellett töltenem egy kérdőívet, hogy milyen okból vagyok a Caminon ?
a, vallási
b, spirituális
c, sport
Valamiért mégis a “b” opciót karikáztam be. Sokat olvastam előtte erről, hogy milyen csodák történnek emberekkel egy zarándoklás során .
Az én első csodám ez volt.
Valamiért úgy érzem mindig, hogy a zene összeköt minket. Éreztem, hogy ott van velem és üzent evvel a számmal, hogy nem ő adta fel hanem a teste és nekem is csak a testem fáradt el.
Meghallgattam a számot, ettem egy banánt és szépen összeszedtem magam és elindultunk. Utána aznap végig 80’as évek slágereit hallgattam és többé nem fájt már semmi.
Los Arcosba értünk és egy rövid szünet és helyi bolha piacon szétnézés után úgy gondoltuk, hogy bírjuk szóval irány Torres Del Rio !
Az egyre nagyobb hőség és a délelőtti események miatt csak csöndben bandukoltunk. Aztán megláttuk a várost. Hurrá! Már minden létező kis árnyékban megálltunk pihenni de tudtuk, hogy a legjobb az lenne ha minél hamarabb odaérnénk. Megláttuk a város határán a táblát, egy szó. Basszus! Eltévedtünk.
Szerencsére az applikációnk most is a segítségünkre volt. Hamar kiderült, hogy a domb másik oldalán ott a cél.
A 21.-ik században szerintem nem árt ha van egy ilyen appod amit a semmi közepén egy gombnyomásra tudsz használni. GPS alapon működik szóval mindenképp ajánlom.
Torres Del Rio olyan mint egy mexikói kisváros. Legalábbis a filmek alapján amiket láttam pont így képzelem el.
A szállásunk amit kinéztünk egy domb tetején volt. Nagyon cuki kis hely egy bolttal az aljában. Lent volt a mosókonyha ahol életem eddig legjobb lábmasszázsát adta egy gumis lábtörlő.
Lepakoltunk és jött a szendvics idő. Hihetetlen de még mindig a Bordeuxban vásárolt tartós kenyeret ettük. Nem akarom elképzelni, hogy mit tartalmaz egy ilyen kenyér, hogy azon kívül, hogy kicsit megviselten gyűrött volt de még mindig finom. Gyűrött és megviselt mint a fejem a melegtől.
Nálunk volt az előző nap megvásárolt vegán félkész étel, így eljött az idő, hogy hasznát vegyük a főzőedényünknek ( ezen a helyen nem volt konyha ) . Elmutogattuk a szállásadó srácnak, hogy forró vízre lenne szükségünk amibe aztán beleöntöttük a zacskós kaját. Nem olvastam el annyira pontosan ,hogy mi van benne szóval sikerült 2 euróért dehidratált zöldségeket vennem. Amúgy a többi ilyen kaja olyasmi mint egy rizottó szóval ajánlom. Semmi gond, legalább használtuk a főzőedényt, ha már Gergő elcipelte. Amúgy chipsszel nem is volt olyan rossz az a zöldség. ( De nagyon rossz volt ).Viszont itt fedeztük fel a dobozos itteni smack levest a yatekomo tésztát aminek egy fajtája bizony véletlen vegán. ( csak egy fajta ) Megmenekültünk !
Ez egy B terv volt az út hátralévő részén. Amúgy tényleg csak végszükség esetén eszik ilyet az ember. Annyi tartósítószer és mindenféle adalékanyag van benne ,hogy esküszöm az a pár alkalommal elfogyasztott adag sem ürül ki soha a szervezetemből.
Persze itthon is eszünk olyan véletlen vegán termékeket amik nem annyira egészségesek szóval nem kövezem meg magunkat érte. Ezen a napon a szükség törvényt bont alapon nem táplálkoztunk túl egészségesen. 😀
Vélemény, hozzászólás?