A cím, a tavalyi Ultra Trail Hungary verseny kapcsán jött. Gergőnek ez volt az első terepfutó versenye amin kezdésnek 30km-t futott, fantasztikus élményként maradt meg. Én beálltam a segítők csapatát erősíteni és lelkesedésem azóta töretlen. A verseny után volt egy interjú amiben egy 16 éves fiú azt válaszolta arra a kérdésre, hogy miért futottál le 114 km-t? “- Hát, szeretem a természetet.” Mi sajnos nem találkoztunk vele de ez a mondat örökké megmaradt és kint sokat idéztük. Például amikor megkérdeztük magunktól, hogy tulajdonképpen miért vagyunk itt? Mire jó ez, hogy az ember egy hónapig nagy zsákkal a hátán megy követve egy sárga nyilat meg egy kagylót? Miért nem a tengerparton fekve töltjük a szabadságunkat mint más normális ember? A kérdés természetesen költői volt.Azt hiszem egy nap után megőrülnénk.
Az ilyen fajta társadalomból való kiszakadás mint a zarándoklás megadja azt a szabadságot amire szerintem mindannyian legbelül nagyon vágyunk. Nem kell semmilyen külső nyomásnak megfelelned. Senkit nem érdekel, hogy folyamatosan csak 2-3 pólót cserélgetsz 1 hónapon keresztül. Nem számít honnan jössz, hogy nézel ki, mivel foglalkozol csak, hogy ki is vagy TE valójában. Teljesen felértékelődnek kint az igazi belső tulajdonságaid hiszen azok határoznak meg.
Longronoból kifelé elég hosszú az út. Sötétben indultunk és már világos volt mire kiértünk. Amúgy augusztusban kb. 7:00-7:30-ig sötét van reggelente. Ennek az oka, hogy másik időzónában lennének. A Franco rezsim annak idején így fejezte ki a szimpátiáját Hitler felé, hogy ugyanarra az időzónára álltak át mint a németek. Reggel későn világosodik , viszont este még 21:00-kor is süt a nap.
Aznap a táj nagyon változatos volt. Mentünk út mellett, szőlőföldek mellett, dombokon át.
Egy domb tetején fogadott ez a látvány minket:
Találkoztunk egy nyuszival az út szélén aki elsőre veszettnek tűnt. Később rájöttünk, hogy minden állat olyan a Caminon mintha egy régi zarándok lelke költözött volna belé.
Hol egy olyan kutyával találkoztunk aki “integetett” a kapunál, hogy simogassuk meg, hol egy olyannal aki végigkísért a városon át. Szóval ismét bebizonyosodott, hogy az állatok fantasztikusak.
A szőlőföldek végtelennek tűntek. Aznap kicsit hűvösebb volt szóval kapóra jött Judit barátnőm által készített csodás ing. Érdemes egy könnyű inget magatokkal vinni. Nekem ez volt az úgynevezett komfort ruhám. Sokszor kapóra jön amikor süt a nap, hűvös van, zuhanyzás után , városban sétáláshoz.
Ezután egy kis felfelé kapaszkodás következett és a domb tetejéről zenét hallottunk.A semmiből előbukkant egy idős bácsi aki egy fa alatt ült.Gitározott ,lábával csörgődobolt és közben szájharmónikázott. Ez volt a tökéletes aláfestő zene a tökéletes helyszínen.
Hosszú út vezet be a városba a gyárnegyeden át. Annyira belejöttem aznap a tempóba, hogy én mentem legelöl. Valamiért végig Anti-Flag-et hallgattam és tele voltam energiával. Amikor beértek a többiek csak annyit tudtam mondani, hogy “Sorry but the punkrock music gave me superpower.” Mindenki volt tini, na.
Beérve a városba belebotlasz egy ilyen látványba :
Nájerában érdemes a “donativos” vagyis az adományos szállást választani. Szuper kedves a személyzet. Egy nagy hálóterem van, ahol igaz másik 92 emberrel aludtunk együtt de úgy éreztem magam mint egy osztálykiránduláson. Már ha jártam volna osztálykirándulásra. Talán általánosban voltam utoljára mert akkor még kötelező volt. Utána annyira introvertált voltam, hogy mindig kimentettem valahogy magamat csak hogy ne kelljen menni. Elnézést Csilla néni!
Szóval maradjunk annyiban, hogy így képzeltem el.
Aznap saláta vacsit tartottunk. Kb. minden nap ettünk olívabogyót. Még a legolcsóbb olíva is annyira finom kint , hogy azóta arról álmodozok. Amúgy nagyon jótékony hatása van , magas a tápanyagtartalma (omega-9, kálium,kalcium, foszfor, cink és vas.) Valamint A, E, D vitaminokban is gazdag. Kijelenthetem, hogy a caminos superfood számunkra ezt volt.
Vélemény, hozzászólás?