Augusztus 6.-án felszálltunk a repülőre és elindultunk Bordeaux felé. A gép 30 percet késett,így lekéstük a vonatunkat ami elvitt volna minket Bayonne-ba majd onnan Sain-Jean-Pied-de-Portba. Nem volt mit tenni csak várni. Illetve ha már ott voltunk gondoltuk feltankoljuk a kaja készletünket. Amit végszükségre magunkkal vittünk azok ezek voltak :
Valamiért évek óta bevett szokás nálunk,hogy ipari mennyiségű Mabaker szeletet viszünk magunkkal minden túrára. Pár éve ennyit vittünk az egy napos 50km-es Gerecsére.:D Akkoriban még nem mértük fel,hogy mennyi az annyi. Az itt látható adag egy hónapra szólt volna ha nem találunk semmi nekünk való kaját.
A Bordeaux-i várakozás alatt,találtunk egy Spart ahol vettünk:
-diákcsemegét
-zöld almát
-barackot
-1 csomag szeletelt kenyeret
-1 üveg füge lekvárt.
Itt még csak nem is sejtettük ,hogy mennyire jó a mogyoróvaj-lekvár kombó. Na de ezt majd később.
Végül is a vonattal nem is volt gond, elértük a csatlakozást is.
Amikor felszállsz arra a pici vonatra ami Saint-Jeanba megy, akkor már szinte csak zarándokokat látsz. Hihetetlen élmény! Mindenki figyelgeti a másikat, ki honnan jött, mivel foglalkozhat stb. Egészen addig ameddig le nem robbant a vonat és nem álltunk vagy 50 percet egy helyben. Semmi gond, jön a busz értünk és egy bő 3 óra késéssel meg is érkeztünk a zarándok irodához. Nagyon boldogan átvettük a kagylónkat, az első pecsétet és az sem zavart, hogy már 12 órája jövünk és a saját levünkben izzadunk .
Egészen addig ameddig rá nem néztünk pontosan az óránkra és jött a felismerés,hogy minden zárva. Ott álltunk egy csomó energiaszelettel, nasival, energiazselével abban a tudatban, hogy semmi igazán tápláló nincs nálunk ahhoz, hogy másnap átkeljünk a Pireneusokon.
Semmi pánik,keressük meg a szállást aztán majd meglátjuk. Nagyon cuki szobát foglaltunk az Airbnb-n.
Visszagondolva milyen jól tettük mert ennyire későn sajnos aligha akad szabad zarándokszállás. Én azt mondom, hogy érdemes az érkezés napjára foglalni de a helyiek nagyon segítőkészek, tehát ha minden betelne akkor is lesz valaki aki befogad. ( maximum egy őrült macskás nő. )
Megbeszéltük, hogy sétálunk egyet és iszunk egy üdítőt az egyik bárban és kicsit ráhangolódunk az útra.
Találkoztunk két magyar lánnyal, Kingával és Csillával akik éppen vacsorázni indultak.
(Ők az őrült macskás nőnél kaptak csak szállást)
Akkor megpillantottunk egy helyet ahol a híres francia palacsinta kapható, külön kiemelve, hogy figyelnek az allergiásokra. Gergő bement és megkérdezte, hogy van-e vegán opció. A tulajdonos magától felsorolta, hogy miket nem eszünk szóval beültünk. Én egy kicsit szkeptikus voltam de amikor elmondta, hogy nem csak vegán de gluténmentesen készítik el a vacsoránkat akkor nagyon megnyugodtam.
Volt benne rizs, lecsó, lilahagymalekvár. Szóval mindent összedobtak ami náluk véletlen vegán volt.
Ez is egy jó tanács: kérdezz és segítenek. Mindent meg lehet oldani mindenhol. A Caminon pedig az emberek nagyon segítőkészek. Igaz, hogy sok helyen úgy kommunikálsz, hogy kevered a spanyolt az angollal és kicsit a saját nyelveddel de valamilyen csoda folytán, a végére mindenki megért mindenkit.
Ezután még sétáltunk a patak partján, kicsit áztattuk a lábunkat a jéghideg vízben és semmi kétségem nem volt, hogy átsétálom Spanyolországot.
Vélemény, hozzászólás?