2022.09.06.
26,6 km 1750m emelkedés 1658m ereszkedés
10 óra 3 perc
5. nap
A mai napon volt a második házassági évfordulónk.
Amikor elkezdtem írni ezt a naplóbejegyzést egy sörsátor alatt ültünk a kempingben ami az egyetlen fedett rész volt. Sátrak száma a sajátunkon kívül: 0 . Ellenben random feltűntek idősebb emberek akik az ott található lakóházakat bérelték. Utószezon volt, ezt tudtuk is de azért szívesen beszélgettünk volna pár emberrel. 18:06-ra értünk a kempinghez , ami 18:00-kor zárt be. Volt egy telefonszám a recepción amit felhívtunk mert becsületesek vagyunk és ki akarjuk fizetni a sátor helyet. Amúgy kb. senkinek nem tűnt volna fel ha simán maradunk és reggel megyünk. Egy dühös néni jött vissza és elvitte magával az útleveleinket, hogy neki ezt le kell ellenőrizni, addig itt van érme a zuhanyhoz ha akarunk fürdeni. Akarunk-e fürdeni? Életemben nem voltam ennyire ázott kutyaszagú mint aznap este. Ott álltunk egy viharos nap után szorongatva az érmét, hogy a sátor felállítása után végre le tudunk zuhanyozni és kicsit átmelegedni. Egy idő után el tudtam engedni azt a tömény gyöngyvirág illatú illatosítót a WC-ben, nem is sejtve, hogy nemsokára ott fogyasztjuk el a vacsoránkat. 😀
Kezdjük az elején, hogy mi történt velünk napközben. 🙂
Tudtuk, hogy aznap eső lesz délután 16:00-tól. Ott szuper pontos az előrejelzés mert amikor már leértünk a kitett részről, puff eső. Na de ez még mindig nem az eleje.
Alagna csodás kis település. Mutatok is róla pár fotót. 
Itt jó megállni, feltölteni a reggeli készletet és ellátni a sérüléseket. Ugyanis igen, most is leégett a szám. Van patika, ahol egyből kisegítettek.
Kaptam egy szinte biztos, hogy nem vegán fényvédős ajakápolót ami nagyjából 1 nap alatt olyan szép állapotba hozta a számat , hogy már simán tudtam anélkül enni ,hogy szétrepedt és vérzett volna. Nekem ez minden euró centet megért. 😀
Szóval feltöltődve, kisimulva elindultunk. Az első rész nagyon szép erdős részen vezetett. Végig jól lehetett haladni és nagyon jókat beszélgettünk. 
A kitett részeken elég meleg volt, ittunk is rendesen. Itt írok egy megjegyzést magamnak, hogy legközelebb vegyek egy vízszűrős kulacsot mert vízvételi lehetőség nagyon kevés vagy egyáltalán nincs. 
Ahogy kanyarodtunk fel az első hágóra, egyre több tehenet láttunk. 
Mindig meglepődök, hogy mekkorák és milyen szépek. Bár sosem értem, hogy miért bámulnak pislogás nélkül. 🙂
Ahogy elhaladtunk mellettük és kanyarogtunk felfelé, a táj egyre vadregényesebb és sejtelmesebb lett, hála a magasságnak és a ködnek. 
Gergő nézte az óráján, hogy hány méterre lehet a teteje mert teljesen eltűnt a szemünk elől. Egyszer csak balra pillantottam és megláttam egy kőszáli kecskét aki a szikla tetejéről figyelte minden lépésünket. 
Tudtátok, hogy itt fent nincsen természetes ellensége? Maximum egy sas ami elragadhatja a kicsinyét. Hajlamosak rugdosni a köveket, ezért jobb figyelni. Én sem akartam volna úgy befejezni a napot, hogy egy ibex fejberúgott egy kővel a csúcs előtt. 🙂
Innen már csak pár lépés volt a Col del Turlo tetejéig. 
Col del Turlo 2738m 
A második házassági évfordulónk
Amikor felértünk, találkoztunk egy vidám brit csapattal, akik piknikeztek. Mi is ettünk pár falatot és megkértük, hogy örökítsék meg ezt a fontos pillanatot. Az egyik fickó azt mondta, hogyha ő ide hozta volna erre a túrára a feleségét a második évfordulón, akkor tuti nem lett volna harmadik. 🙂 🙂 Jót nevettünk rajta és biztosítottuk, hogy voltunk ennél már keményebb szituációban is. 🙂
Megkezdtük az ereszkedést lefelé. 
Nagyon oda kell figyelni ha köd van, mert alig látni hova lépsz. 
Jött a 16:00 óra és vele együtt megérkezett az eső is, így szinte szó szerint esőerdőbe tettük meg a nap további részét. 
Dörgés, égszakadás. Esőcucc fel és egy kicsit sietősebb tempóban igyekeztünk Macugnaga felé. Szerencsére erdőben voltunk és nem kitett részen. 
Amikor egy picit elállt az eső és elkezdtünk volna száradni, akkor a megáradt patakokon keltünk át. 
Már csak 1-2 km volt hátra. 
Egyszer csak egy nagy puffanást hallottam. Megfordultam és Gergő becsúszott két fa közé és a GoPro lezuhant. Gyorsan odamentem, levettük a táskát és le tudott mászni a kameráért. Itt már nagyon szerettünk volna megérkezni a kempingbe. Bíztattuk egymást, hogy tényleg nem sok és ott vagyunk.
És akkor megérkeztünk abba a bizonyos gyöngyvirág illatosított kempingbe. Nem szoktam ilyet mondani de én ezt a kempinget nem ajánlom. Úgy éreztük, hogy terhére vagyunk a tulajdonosnak. Nem tudta elmondani, hol lehet az elektronikai eszközöket tölteni, így jobb híján amikor bemenekültünk a vihar elől a WC-be ott töltöttük. Bevittünk székeket és jókat nevettünk magunkon. Kicsit olyan volt mint a Harry Potterben Hisztis Mirtill mosdójában, senki nem jött be egész este, így bátran elkészíthettük volna a százfűlé főzetünket. Helyette azonban a szokásos lencsés dahl volt kuszkusszal. 
A kemping tulajdonosa visszahozta a papírjainkat és próbált már kicsit kedvesebb lenni. Gergő este azt mondta, hogy innen már van busz Zermattig, lehet félbe kéne szakítani a túrát. Én azonban a fejlámpa fényénél felkutattam az útikönyvben a lehetőségeket, hogy hogyan könnyítsük meg a következő napokat. 
Reggel amikor ez a cica fogadott minket, aki előző este egy kis időre a társaságunk volt, tudtam, hogy most visszatér a szerencsénk.
Vélemény, hozzászólás?