A Pireneusok lélegzetelállítóak voltak. Életemben nem jártam még ennyire csodás helyen. Tudom,hogy sokan nem innen indulnak és ki kell,hogy hagyják de ezt egyszer mindenkinek látnia kell.
Az első állomás Roncesvalles. Volt egy kis kavarodás az ágyakkal ( mindig nézd meg, hogy adnak-e számot a foglalásnál mert nagy eséllyel az lesz az ágyad száma ) még az elején de megoldottuk. Igazából így visszagondolva, annyit bénáztunk az elején, hogy nem igaz. Na de ebből tanul az ember, nem igaz?
Nagyon hideg volt és vágytunk már valami meleg ételre . Volt egy kis fogadó ahova belépve hangos angol csapattal találkoztunk akik afféle ” pénz nem számít ” módon itták ki a sörkészletet. Akkor még nem sejtettük,hogy az egyikőjükkel lesétálunk 500km-t. Megkérdeztük a csapost,hogy a zöldségleves tartalmaz-e bármi állati eredetű összetevőt de megnyugtattak,hogy nem. Kihoztak két krémlevest. ( Igazából ez csak zöldségleves leturmixolva ) Ittunk mellé 1-1 teát és nagyon elégedettek voltunk.
Jöhetett a pihenés az első igazi nap után. Egy kis nyújtás és/vagy jóga mindig bele kell, hogy férjen a nap végén.
Másnap reggel amikor elindultunk elég sokan voltak az úton és nagyon féltünk,hogy ha nem sietünk akkor nem lesz szállás, így belehúztunk.
A cél aznap Zubiri volt. Gyönyörű helyeken megy végig az út. Nagyon változatos ,köves utak és erdei ösvények váltakoznak.
Csak sétálsz és nem is hiszed el ,hogy ott vagy. Közben már kezdődik az ” Holá! Buen Camino ” ami elkísér Santiagoig. Szerintem itt kezdenek már kicsit megnyílni az emberek. Séta közben két amerikai lány énekelgetett mellettünk akiktől kaptunk egy-egy levendulát. ( amit azóta is őrzünk ) .
Megérkeztünk Zubiribe viszonylag korán de már minden olcsó szállás foglalt volt.Semmi gond, irány a városi ( municipal ) szállás. Valami ki volt írva,hogy később nyit és az, hogy 3.Oké, visszajövünk.Elmentünk bevásárolni az első, igazi közösen főzött vacsoránkhoz majd boldogan vissza. Ekkor derült ki, hogy nem 3óra amikor nyit ,hanem 3.-tól van zárva 9.-ig. Nem volt mit tenni, felpakolva elindulni a következő városba. Irány Larassoana! Ekkor már elég meleg volt és nem volt kellemes 10-13kg-os hátizsákkal powerhike-olni azért, hogy legyen olyan szállás ahol tudunk főzni is. Szerencsénk volt és egy nagyon kellemes albergueben kaptunk is ágyat amihez tartozott egy elképesztő menő fürdőszoba és még konyha is a rendelkezésünkre állt. Ekkor fogalmazódott meg a következő jelmondat : ” Visszatért a szerencsénk !” Találtunk egy kis boltot a szállás mellett ahol a spanyol Danny DeVito dolgozott és mindenáron kolbásszal akart etetni minket de mondtuk , hogy mi csak ezért a cukkiniért jöttünk. Megkérdezte ,hogy honnan jöttünk ? Mondtuk, hogy Magyarország. “HUNGRÍA!! VINO!!” felkiáltással már nyúlt is a pohárért és iszonyatosan elkeseredett amikor két alkoholmentes sört kértünk. Kiültünk a bolt hátsó kis kerthelyiségébe ahol találkoztunk újra Kingával . Összeismerkedett pár nagyon vicces spanyol sráccal. ( amikor eszembe jutnak néha még mindig elnevetem magam azokon amiket műveltek az úton ) Kis beszélgetés után visszamentünk, hogy megfőzzük a vacsorát.
Ami a következő lett:
Pasta Larassoana
Hozzávalók :
-1/2kg tészta
-hagyma
-cukkini
-paradicsomszósz
-bab
-só,bors
-víz
Elkészítés:
Tésztát megfőzzük. Hagymát megpirítjuk majd rádobjuk a cukkinit . Utána mehet bele a többi.Szépen összefőzni és összekeverni a tésztával. Baromi egyszerű. A camino egyik fő étele volt a ” pasta puttanesca ” vagyis dobálj össze mindent amit találsz.
Amíg a kaja elkészült ,addig zuhany és ruhamosás. Ez mindennapi rutin volt. Nem is volt más dolgunk . Reggel felkelni, menni , megérkezni. Boltot keresni, bevásárolni, szálláson lepakolni. Az egész délután utána már a felfrissülésről és a regenerálódásról szól. Kicsit mintha mindennap újjászületnél.
Pont amikor rájöttünk ,hogy egy lábos tésztát nem bírunk ketten megenni akkor magyar hangokat hallottunk. Besétált a kapun Csilla akivel már az elején találkoztunk és mondtuk neki ,hogy nagyon sok kajánk maradt szóval csatlakozzon. Nagyon megörült és vele együtt, Jacob, Peti, Sunni, Jamie és Victoria is. Mind odagyűltek körénk az asztalhoz és én úgy éreztem ,hogy igazi utazó lettem. Ennyi emberrel együtt, akik olyanok voltak mint akiket már ezer éve ismernék és csak kötetlenül beszélgetünk. Aznap az első igazi vacsoránkat velük osztottuk meg. Jacob egy dán srác, Sunni, Jamie és Victoria pedig amerikaik. Az utóbbi két lány adta az úton a levendulát. Ki gondolta volt ,hogy ők éppen Californiából egy vegán szörftáborból jöttek át Európába kicsit kalandozni?
Azt hiszem ez a vacsora sokkal jobban esett nekik ,mint a konzerves cékla és csicseriborsó amit nyersen akartak elfogyasztani. Bár Jamie arról is meg akart este győzni ,hogy a meleg víznek nagyon finom íze van. Elég furák az amerikaik.
Viszont a szabadságról alkotott képük egyszerűen lenyűgözött. Californiában egy kis kommunában élnek . Egész nap arról szól ,hogy jógáznak,szörföznek,finomakat esznek. beszélgetnek. El sem tudom képzelni , hogy egy olyan embernek mint én, aki 17 éves kora óta dolgozik ez valaha kivitelezhető életmód lenne-e ? Ők már ebbe születtek bele.
Viszont sokat tanultam tőlük. Például, hogy hasonlítok Charlotte-ra a Szex és New Yorkból.Szerintük. Szerintem nem. Természetesen nem ez volt a legnagyobb tanulság amit tőlük kaptam hanem az, hogy merj őrült lenni. Hiszen azok a lányok akik kint alszanak a Pireneusokban valóban nem ismerik a félelmet és totál kattantak.
Nem is volt kérdés ,hogy másnap páran együtt folytatjuk az utunkat.
Vélemény, hozzászólás?