2019.08.01.
21.7km 1100m szint.
Azt hiszem rajzolni sem lehetne szebb kempinget annál ahol most vagyunk. Teljesen véletlenül találtuk meg ezt a helyet.
Úgy volt, hogy el sem jövünk idáig mert reggel még a járással is komoly problémáim voltak. Rosszul terheltem és a cipőm sem volt túl stabil ekkora táskához. Aztán csak elindultunk. Kis emelkedők váltakoztak az egyenesebb úttal. Azt hiszem ez volt az első szakasz, ahol egybefüggő egyenes rész volt és nem csak 10 méteren. Apró örömök.
Volt egy amerikai csapat akikkel egy ideig együtt haladtunk. Ők szamárháton vitették a cuccaikat. Fura érzés volt látni. Egy gyerek folyamatosan rángatta a szamarat és csapkodta ha enni akart. Persze, nem ítélem el azokat akik elszállíttatják vagy vitetik a csomagjaikat.
Nekem is számtalanszor van olyan pillanat, hogy levágnám a földre ( van, hogy le is vágom ) és megkérném, hogy vigye valaki de az valahogy nem ugyanaz. Ki ne játszana el a gondolattal ilyen lelkiállapotban, hogy bárcsak szálláson tudna aludni, rendesen le tudna zuhanyozni és utána kész ételt enni?
( ez egy olyan pillanat )
Amióta hosszútávokon túrázom valahogy teljesen átértékeltem ezeket a dolgokat. Sokkal jobban felértékelődik egy meleg zuhany, egy pár összetevős vacsora, a meleg takaróm. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezek mennyire tudnak hiányozni amikor nincsenek és mennyire fontosak. Azóta valahogy kevesebbel is beérem. Nem vásárolok 2 éve fast fashion boltban. Technikai cuccokat pedig csak ha nagy szükségem van rá és akkor is órákig képes vagyok bújni az internetet valami akció után. Bőven van még hova fejlődnöm nekem is de törekszem ezen a téren is a tudatosságra.
Ugyanakkor mindig kárpótol valami az úton. Például jön egy hideg patak amikor már majdnem felborulok a melegtől. Iszok belőle és közben reménykedek, hogy pár méterrel feljebb nem halt bele valamilyen állat és nem leszek bélférges. ( nem lettem )
Amúgy amikor ezt a napló bejegyzést írom, akkor a kemping bárja előtt ülünk. Szól a háttérben az olasz zene és nézem az embereket. Bent a sziklamászó srácok nagyokat nevetnek a pultos sráccal, aki kb. 4 nyelven beszél. Az összes itt dolgozó ember végtelenül kedves. Nagyon örülnek ha a TMB-t csinálod és sok sikert kívánnak. 
Amúgy a Hobo kempingben megfér egymás mellett, olasz nyugdíjas , családok gyerekekkel, mászók, túrázók, futók. Nagyon jó a mosoda és a zuhany is. A WC meg klasszikus olasz. Aki látott már ilyet, annak nem kell elmondanom. Aki nem, az egyszer tapasztalja meg. Comberősítő.
A Hobo Campinget a Patagonia támogatja. Nagyon menő!
Amúgy teljesen véletlenül lyukadtunk itt ki. Az Elisabetta szálló mellett ültünk és nézegettük, hogy merre tovább. Foglalás nélkül szinte esélytelen szálláson tölteni az éjszakát. Szóval ha nem sátraztok, akkor mindent előre foglaljatok le! Nekem elég volt annyi, hogy az útikönyv azt írja,hogy Val Veny-ben van egy kemping. Nagyon korán volt még és úgy voltunk vele, hogy maximum továbbmegyünk Courmayeur-be ha nincs kemping. A hosszú ösvények után azonban felbukkant a fák között. 
Azt elfelejtettem mondani, hogy van egy kis bolt is a kempingen belül. Szerintem elég jól felszerelt, van növényi tej , vegán szeletek , zöldség, gyümölcs, kenyér, sok apróság. 
A mai napon 2513 méteren jártunk. Süvítő szél, imazászlók. Úgy éreztem amikor felértem, hogy ennél boldogabb nem leszek.
Pedig baromi szomjas voltam. Szerencsére a csúcs után volt egy pici múzeum, ahol volt csap, így fel tudtam tölteni a kulacsokat. Az út elején elhagytunk egy kulacsot és itt eléggé éreztem a hiányát. Tanulság: jó a soft kulacs mert könnyű de ha kiesik a táska zsebéből, azt sajnos soha nem hallod meg.
Kirúgtunk a hámból, megittunk vagy 3 Lemon Sodát fejenként. 😀
Sérülés : Van pár seb a lábujjamon de nem vészes. Sarkam még érzékeny. Napégés az elolvadt szilárd naptej miatt, elég jelentős. 
Összességében azt kell, hogy mondjam ezen a napon lendültem túl a holtpontomon. Biztos vagyok benne, hogy nagyban hozzájárult ez a hely is. Köszönöm!
Vélemény, hozzászólás?