2023.08.14.-08.15.
3:10-kor csörgött az ébresztő. Soha nem voltunk még ennyire nyugodtak utazás napján mint ma. Minden rendben ment a kijutásnál. Nem késett a gép, a mi hátizsákunk jött ki elsőnek és alig egy órát kellett várni Genf-ben a buszra ami elvisz minket Chamonixba. Valahogy ezen a reptéren sose találjuk meg elsőre, hogy mi merre van. ( Lásd tavaly a Monte Rosa előtt amikor átrohantunk mindenen, hogy aztán kettő perccel lekéssük a vonatot. ) Aztán szépen lassan elkezdtek gyűlni a mászók, futók, túrázók akik ha megpillantják egymást tudják, hogy mindenki egyfelé tart. Elképesztő nyugalom volt rajtunk. Tudtuk, hogy hova megyünk, hol a kemping, Blue Bird kávézó, Cool Cats, a sportközpont. Biztonságban érzem magam ebben a városban.
Egy vagyok azok az emberek közül,akiket ugyanúgy egy nagy kaland hajt ami előttük áll. A sátor felállítása után, elindultunk a városba. Beszereztem egy új Nalgene kulacsot és az uszoda felé vettük az irányt ami a Mont Blanc-ra néz. Életem egyik legcsodásabb élménye volt itt úszni.
A levegő nehezebb, az emberek között kicsit manőverezni kellett de amikor megálltam két hossz között és egy pillanatra becsuktam a szemem , ahogy melegített a nap, tudtam, hogy most jó helyen vagyok.
A város pezseg, a Les Arolles kempingben még mindig csodás emberek vannak és a Mont Blanc még mindig elvarázsol ahogyan megcsillan rajta a lemenő nap utolsó sugarai.
Ilyen sem volt még, hogy reggel nem rohantunk, hanem pihentünk egy napot még az indulás előtt. Valószínűleg ez életünk egyik legnehezebb éve és éreztük, hogy szükség van a lassulásra. Mama elvesztése és az evvel járó fájdalom mentálisan és fizikálisan is teljesen kikészített. Egyszerűen úgy éreztem, hogy semmi nem nyújt vígaszt, bárhogy próbáltam keresni. A hegyek mindig gyógyítanak és éreztem, hogy el kell mennünk oda, ahol igazán boldog tudok lenni.
Apróságokat még be kellett szereznünk az út előtt mert ha eddig nem említettem volna a Haute Route-ra készültünk. Blue Birdben ittunk egy kávét, Decathlonban a szokásos lemaradt dolgokat vettük meg és a Cool Cats-ben ebédeltünk.
Guide-ok fesztiválja volt több helyen a térségben és ezen a napon pont Chamonix volt a házigazdája. Volt élőzene, vásár, tradicionális ruhákba öltözött hegyivezetők. Bementünk kicsit szétnézni a múzeumba is és vettem tőlük egy karkötőt.
Pár órán át egy padon ülve néztük a siklóernyősöket és beszélgettünk az útról. Reggelinek valót is vásároltunk és a boltban összefutottunk Tim Tollefson-nal. Így, hogy közeledik a UTMB elég sok híres futóval lehet találkozni. A kempingben sokáig játszottunk kedvenc utazós társasjátékunkkal, a Zombie Dice-al.
Holnap kezdődik az igazi kaland, egy könnyebb bemelegítéssel. Sok szerencsét kívánok magunknak! Kívánom, hogy az egész túra legyen ennyire csodás mint a kezdet.
(Kodak)
Evvel a mondattal zárult a naplóbejegyzésem. Az, hogy vegül, hogy sikerült a Haute Route, a harmadik hosszú túránk az Alpokban, arról a követekző bejegyzésekben olvashattok.
