Pamplonában ne tervezd sokáig az alvást mert elég korán van az ébresztő és úgyis kidob az ágy. Talán ennyi elég is volt egy időre a városból.
Reggel 6:20kor már koptattuk az aszfaltot,figyelve a kagyló jeleket,hogy kiérjünk a városból.
Mivel előző nap nem mentünk olyan sokat (18km) ezért nagyon fittnek éreztük magunkat. Napsütés, napraforgó, búzamezők. Idilli reggel.
Egészen a kaptatóig ,amikor elkezdtünk emelkedni a szélturbinák felé. Ezek tényleg baromi nagyok és hangosak.Végig az járt az eszembe, hogy ha egy lerepül akkor egészen Santiagoig repülök.
Egy kaptató után felértünk a fennsíkra ami két magasabb gerinc hágóján alakult ki.
Az Alto del Perdon látványa tárult elénk. Egyszerűen gyönyörűek a fémlapból készült zarándokok szobrai. Én teljesen odavoltam a látványtól és főleg attól, hogy már ilyen hamar eljött ez a szakasz és az első “mérföldkövet ” bezsebeltük. Nagy szél, gyors fotó és indulás lefelé.
A nem túl felhőtlen kapcsolatom a kövekkel itt kezdődött. Nagy lapos kövek, térd és talpgyilkos rész. A bot mindenképp jól jött. Főleg, hogy néha bosszúból az okozott fájdalomért ráüssek néhányra. Nagy igazságszolgáltatásnak nem nevezném azt, hogy ha az ember megüt egy követ de feszültséglevezetésnek mindenképp hasznos.
Nem sokkal később megérkeztünk Puente La Reinába. Az első lehetőség szállás szempontjából kicsit drága szóval irány az egyházi fogadtatás. Egy amerikai csapat (35fő ) már itt gyülekezett és várta a nyitást. Velük találkoztunk már Pamlonában is. Volt egy vezetőjük aki minden nap előre ment és lefoglalta mindenkinek előre a szállást. Szóval van, hogy belefutsz egy ilyenbe és akkor nincs már számodra szabad hely. Érdemes ezekkel az esetekkel számolni. Bár szerintem ez egy elég extrém helyzet volt, hogy egy 35 fős amerikai keresztény csapat pont akkor jött hitet téríteni amikor mi ott voltunk. Nagyobb csapatok inkább az utolsó 100km-en vannak.
Volt hely szóval nagy örömmel fogyasztottuk el a mogyoróvajas-lekváros kenyerünket és konstatáltuk a helyzetet, hogy pihenésre van szükségünk.
Pamplona és Burgos között nem igazán lehet “extrább” dolgokat kapni, szóval mindig a nagy városokban érdemes ezekből betárazni.
Pihentünk egészen addig ameddig az amerikaik fel nem keltettek. Iszonyat hangosak. Olyan mint amikor egy 6.-os osztálykiránduláson vagy. Megvan még az amikor mindenki felpörgött az előre becsomagolt “ezt szépen oszd be 3 napig ” de egyben elfogyasztott édességtől? Na, ők pont ilyenek. Migrénemet más sem csillapíthatta volna jobban mint az egyikőjük ukuleléje. Mert ukulele a Caminon az nagyon kell. Nem vagyok zenész szóval lehet, hogy ez másnak tényleg ilyen fontos. Itt derült ki, hogy ők nem cipelik a csomagjaikat hanem feladják. Ugyanis a Caminon erre is van lehetőséged, hogy pár euróért elviszik a csomagodat a következő állomásodra. Én szerintem ez két esetben indokolt:
1. idős vagy
2. lesérültél
Tisztelet a kivételnek de ez nem zarándoklás. Mondjuk jobban belegondolva ha éppen a világhírű csellóművész lennék én is vittem volna a hangszeremet, hogy gyakoroljak.
Szóval a Caminon is lehet serpád csak 4 keréken gurul.
Elsétáltunk a kis boltba, hogy bevásároljunk.
Még utazás előtt Gergő összegyűjtötte az összes hasznos dolgot spanyolul ( tej,tojás, hús stb. ) így nem okozott nagyobb gondot az összetevők kielemzése mint itthon. Az elmúlt napok után valami könnyűre vágytunk szóval az aznapi vacsora :
Bruscetta la Reina
-3 szem paradicsom
-olíva olaj
-só,bors, kömény
-pirított bagett karikák
-olívabogyó
Ajánlásommal 😀
Vélemény, hozzászólás?