2019.08.03.
20km Szintemelkedés : 895m Csökkenés: 1410m
Legmagasabb pont: Grand Col Ferret (2537m)
6:40- kor már mindenki kipattant az ágyból és hangosan pakolt. Mi is, megszakítva a hagyományt, gyorsan elkészültünk. Járt reggeli is a szálláshoz, szóval ittunk teát és ettünk pár lekváros pirítost. A Bonattitól egy egyszerű szép ösvény halad lefelé.
Nem sokkal később újra mászás várt ránk. Itt elég sok amerikai turistával találkoztunk akik mindenkit próbáltak megelőzni, néha meglökve a keskeny ösvényen. Mindig van pár olyan ember túrákon is akik azt hiszik, hogy ha erőszakosan nyomakodnak előre akkor nekik valami teljesen más kép mutatkozik majd a csúcson. Az ego sokszor győzedelmeskedik felettük. Egyszer egy jógastúdió bejáratánál láttam kiírva: ” Hagyd kint a cipődet és az egódat!” Mennyire igaz, nem? 
Gondoljunk csak bele, hogy egy sima hétköznapon hányszor kapjuk azon magunkat, hogy próbáljuk a másikat “lenyomni” ? Nem kell nagy dolgokra vagy versenyhelyzetekre gondolni. Ez sokszor eszembe jut pl. futásnál. Ha lassú, egyenletes futás van előírva aznapra akkor nem fogom csakazértis nyomni mert éppen előttem fut valaki akit meg tudnék előzni. Minek? A futás szabadsága miatt futok, nem pedig a teljesítmény miatt. Persze az egy plusz pozitív hozadéka, hogy az ember gyorsabb és erősebb lesz tőle. Ha elmegyek ritkán egy versenyre, akkor is inkább az van bennem, hogy jól érezzem magam. Nyílván ha élsportoló lennék, most ide valami teljesen mást írnék de nem vagyok. 😀
Szóval én szeretek bizonyos helyzetekben elgondolkodni azon, hogy mit miért csinálok. Valóban úgy akarom vagy csak az egó akar érvényesülni. Egy élet is kevés ahhoz, hogy megfejtsem magamat. 🙂
Visszakanyarodva a túrához. Tanulság: ha egy csomóan erőszakosan nyomulnak felfelé és egy border collie elkezdi a tehéncsordát terelni, állj el az útjukból. Ha mind a kettő megtörténik, mint esetünkben akkor TÉNYLEG állj arrébb egy védettebb helyre. 🙂
Mászásunk végén felértünk a legszelesebb csúcsra. 
Tulajdonképpen itt szembesültem vele, miután egy kedves ázsiai hölgy készített rólunk pár képet, hogy mennyire le van égve a lábam. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az olaszoknál vettem egy szép piros csizmát. 
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a jó napvédő használata. Nagyon szeretem a natúr és kísérletmentes termékeket, évek óta ezeket használom. Viszont ahol tudtunk venni normális naptejet, ott egy fajta volt.Nivea. Később Svájcban találtam egy ajakápolót is, aminek az egyik részében fényvédő van. Ezt, azután szereztem be, miután megláttam magamat egy tükörben és szembesültem a kisebesedett számmal. Akinek van jól bevált fényvédője magashegyi túrázáshoz és nem tartalmaz állati eredtű összetevőket, szívesen várom javaslatait kommentben. 🙂 
Elindult lefelé, mert várt minket Svájc. Tartottunk egy kis pihenőt.
Ittunk egy kávét és egy körte szörpöt. Utunk során egyre több kis faház jelent meg. 
Svájci zászlók, virágok az ablakban. Innen is tudtuk, hogy városhoz értünk. A kemping hatalmas, kint van a város szélén. Nagyon sok család és túrázó lakta. Szerintem nagyon jó a kialakítása és nagyon jól felszerelt. Zuhany, wc, kis ház könyvekkel, társassal. Ha rossz idő van kint, itt bent lehet főzni. Plusz pont, hogy ha túrázó vagy és a TMB-t csinálod akkor nem kell fizetned az áramért és az internetért.
Miután felállítottuk a sátrat, lezuhanyoztunk, kimostunk és kiteregettünk, jöhetett a kaja. Gergő indiait evett kuszkusszal, én pedig raviolit kuszkusszal. Igen, tésztát kuszkusszal.
Sok a szósz ebben a DM-es kiszerelésben, szóval úgy gondoltam feldobom még egy kis szénhidráttal. Kaptunk még az utazás előtt egy kedves ismerősünktől szejtán szeleteket és akkor találtam meg a táskámban. Mondhatni luxus vacsora volt. 😀 Ilyen szeleteket ha jól tudom itthon nem lehet kapni de a jövőre nézve jó lenne beszerezni. 
Elmentünk a városba sétálni. Itt szereztem be az ajakápolót is. Vettünk chipset, amiről csak kibontás után derült ki, hogy ecetes. Uhhh. Miután az ember kifizet közel 1500ft-ot érte, hamar megszereti. 😀 Amúgy a bolt mellett van egy rendes szállás is étteremmel, ahol van vegán opciós kaja. Nem ettünk ott, így nem tudom milyen. Esetleg ez egy plusz infó azoknak akik nem akarnak főzni.
Miután megnéztük ahogy a hegyek mögött lemegy a nap, ittunk 1-1 alkoholmentes sört a lengyel lányokkal és készültünk az utolsó napokra.
Vélemény, hozzászólás?