2019.07.31.
18km
1316 m szint
Ma kicsit korábban keltünk ( 7:10) Nagyon nagy és hangulatos volt a kemping. Van áram, szuper zuhanyzó( meleg víz! ) , mosó és szárítógép és még egy pizzás furgon is.
Éjjel esett az eső, úgyhogy a kintre teregetett ruháinkat bedobtuk a szárítógépbe.
Gyors csomagolás és a maradék Pringles chips-szel a kezünkbe már úton is voltunk. Ma már úgy gondoltam, hogy jó, hogy kicsit kint volt a kemping mert így nyertünk 1-2km-t.
Több mint 7 óra volt a mai etap. 18km itthon kevesebb időbe telik. Igaz, nem 16kg-s hátizsákkal mászkálok a Pilisben.
A felfelé mászás könnyebben ment, a lefelé viszont sírósra sikerült. Volt egy pont amikor úgy éreztem, hogy a következő lépésnél a térdem ki fog szakadni a helyéről. Szinte láttam magam előtt, ahogy a térdkalácsom farkasszemet néz velem. Szerencsére legyőztem ezt a gondolatot.
Annyira fura, hogy komolyabb fizikai megterhelésre miket tud elhitetni velünk az agyunk. Hiába, van még hova fejlődnöm ami a mentális erősséget illeti.
Ez a látvány viszont kárpótolt mindenért
Pihenő közbeni kilátások: 
.A nehézségeket leszámítva a mai nap csodás volt. Sose gondoltam volna, hogy egyszer pólóban kelek át gleccseren.
.
Leértünk a kempinghez és kiderült, hogy ingyenes a sátrazás. 
Ami nem volt: térerő és zuhany. Volt egy kis épület, ahol volt nyilvános wc és teljesen rendben volt. Itt senki nem hagyja úgy ott maga után ahogy azt otthon sem szeretné látni.
Fürdés a patakban volt. Fürdés? Cicamosdás. Jéghideg volt de a lábaimnak nagyon jót tett. Nem is kell ide izomlazító, van gleccser víz.
Érdemes olyan tusfürdőt vagy szappant hozni ide is, ami nem káros a természetes vizekre. Én otthon is ilyet használok, szóval könnyű dolgunk volt. Vigyázzunk a természetre !
Nagyon kedves emberekkel találkoztunk. A kemping melletti szálláson van egy bár ahol tölthettük a telefonjainkat. Megittunk egy pár limonádét cserébe. Szerencsére bármennyi Lemon Sodát meg tudok inni.
Amúgy van wi-fi de fizetős és elég borsos az ára. Amúgy meg ilyen csodás helyen mi mást csinálna az ember , mint bámulja a hegyeket, szóval social media mentes nap volt.
A holnapi nap tervezgetése kötött le minket. Gergő, több mint 30 km-t számolt. Lássuk be, az elmúlt két nap tapasztalatai után ez lehetetlen. Bízzunk a legjobbakban. Maximum tartunk egy nagy pihenőt és alszunk egy hotelban. Nem gondoltuk volna, hogy a nehéz táska így kifog rajtunk. Vegánként hosszútáv túrázni nem egyszerű, ha viszed a kajádat. A lényeg, hogy még van hátra 8 vagy 9 nap. A táska egyre könnyebb lesz. Így bízom benne, hogy sokkal nagyobb kedvvel számolok majd be.
Ja és életemben először 2000m felett voltam. Hú de fantasztikus érzés volt!
A mai napon meg kell, hogy említsek egy nagyon kedves párt. Olaszok voltak, a férfi terepfutó. Nem értette, hogy miért szenvedünk, hogy nehéz a táskánk. Egy mozdulattal felkapta, majd felkiáltott, hogy az övé is ugyanilyen nehéz. Megláttam egy 2010-es finisher pólót amit egy 160 km- es 10000 m+-os versenyért kapott a Pireneusokban. 😀 Oké, egészen más kategória. Mondtuk neki, hogy nálunk a Kékes 1014 méter akkor elmosolyodott.
Ma indiait ettünk kuszkusszal. Volt egy kis szél de a kempingfőzőt kicsit el tudtuk barikádozni kövekkel. 
A holnapi nap ha nem is könnyebb de tuti élvezhetőbb lesz.
Üzenet magamnak: Az Alpokban nem elég a nyári hálózsák. 😀 
Még egy üzenet magamnak:
Sose vigyél olyan dolgot magaddal, amit előtte nem próbáltál ki. ( lásd: naptej) 
Vélemény, hozzászólás?