2022.09.02.
1.nap
15km 1800m emelkedés 220m ereszkedés
8 óra 7 perc
Felkeltünk, sátorbontás és pakolás. Gyors zuhany és kicsekkolás a kempingből. Itt is úgy van, mint sok másik helyen, hogyha zárva van az iroda, csak dobd le a sátrat és ráérsz fizetni. Mondtuk, hogy körülbelül egy hét múlva jövünk. Ez az igazi optimizmus. 😀
Szereztünk egy gázpalackot, hogy tudjunk főzni és egy kis reggelit is vettünk. Zermattról azt hittem, hogy kicsit olyan lehet mint Chamonix. Nagyon nem olyan, szóval én nem bánom, hogy csak kis időt töltöttünk ott.
Elindultunk kifelé a városból de a GPS egyből elkezdett kavarni.
Itt még nem sejtettük, hogy életünk egyik leghosszabb napja következik. 
Néha a Matterhorn is megmutatta magát a felhők mögül .
Gyönyörű ösvényeken jártunk és nagyon nagy élmény volt a gleccser felé közelíteni.
Sajnos már egy nagy része teljesen elolvadt. Az útikönyvben még azt írják, hogy bérelj vezetőt, legyen nálad hágóvas és jégcsákány, most már elég volt egy cipőre feltehető hólánc. 
Előző nap érintette egy futóverseny ezt a szakaszt, szóval a hó jelentősen elolvadt és le volt döngölve a pálya. Nagyon oda kellett nézni a lábunk elé. Szépen lassan haladtunk, bottal kitapogatva, hogy hova lehet lépni.
Na de egy kicsit kanyarodjunk vissza.
3000 méter felett sem ettem még a házi szárított tofunkat. Megérte, hogy Gergő leaszalt egy nagy adagot plusz egy kis olívabogyót. Igaz, hogy napokig nem szellőzött ki a lakás de nem is haltunk éhen. 🙂 
Előtte voltak olyan sziklás részek amerre vitt a GPS, hogy fenéken csúszva könnyebb volt lejönni mint két lábon.
Itt azért Gergő megpróbálta.
Ezek régen még hó és jég alatt voltak. 
Tudom , hogy sokszor téma de azért elkeserít a tudat, hogy még a mi életünkben ez a gleccser egyszerűen el fog tűnni. Így igyekeztem minden méterét megcsodálni és magamba zárni. 
Maga a gleccser és picit hosszabb volt mint gondoltuk. Pont másztunk felfelé amikor elkezdett esni de már láttuk a tetejét és a menedékházat is. 
A viharfelhő pont a menedékház felett volt. 
Annyira szétáztunk, hogy még két óra után sem tudtam rendesen átmelegedni. Gondoltam, hogy majd a meleg zuhany segít de 3317 méteren nincsen semmilyen zuhany, mint kapcsoltam is. Olasz határ, olasz wc és a papírt sem húzod le. Szóval aki evvel nem tud megbarátkozni, az vagy tegye magát gyorsan túl ezen vagy ez nem az ő túrája lesz. 😀 Elég sokszor kerül az ember diszkomfortos helyzetbe. Engem mondjuk ezek nem zavarnak. 🙂
A közös helyiség a menedékházban nagyon menő. Esett a hó, ittuk a Lemon Sodát és kaptunk mellé egy kis popcornt.
Ó és a vacsora , az valami mesés volt. Előszöris megkérdezték, hogy érzékenyek vagyunk-e bármire? Mondtuk, hogy vegánok vagyunk, mondták, hogy nem probléma.
Szóval fent a gleccser tetején olyan 4 fogásos vacsorát kaptunk, hogy a desszertet már nem is kértük mert mondtuk, hogy nem bírjuk megenni. 😀
A leves egy nagyon kiadós zöldségleves volt. 
Utána jött az igazi olasz paradicsomos tészta. 
Mondták, hogy majd csak most jön a főétel. Nekem már rendesen össze volt szűkülve a gyomrom de azért meg kellett kóstolnom. Polenta volt gombával.
Még most is összefut a nyál a számba ha rágondolok. Nagyon kedves volt a személyzet, meghívtak minket a vacsora után is egy Lemon Sodára. 
Kicsit még beszélgettünk, én átlapoztam a régi hegymászó könyveket amiket ott találtam és elmentünk aludni.
Úgy volt, hogy lesz két lakótársunk, egy gazdag amerikai nő ,a bérelt vezetőjével. A nő viszont nem akart mással osztozni a szobán és inkább kibérelt egy külön szobát. Most ezt inkább nem kommentálom. 😀 Pedig büdösek sem voltunk. 😀
Szeptember másodikán a semmi közepén hóesést nézni, miközben bent pattog a tűz a kandallóban és mindenki készül a másnapi kalandjára, elég idilli. Hálát éreztem. Ugyanakkor volt bennünk egy kis félelem , hogy nem hiába van annyira kevés beszámoló erről a túráról. Voltak kétségeink, hogy mi lesz még a következő napokban, Egyikünk sem az a feladós típus, így úgy voltunk vele, adunk ennek is egy esélyt. 
És milyen jól tettük. 🙂
Vélemény, hozzászólás?