2023.08.28-31.
Az utolsó szakaszokat egy bejegyzésben fogom megosztani. Az eredeti terv az lett volna, hogy Grubenből elmegyünk St.Niklaus-ba de a hóvihar miatt meghiúsult. Onnan este elmentünk volna Randába vonattal, mert tavaly az idevezető útvonalat már bejártuk. Akkor le volt zárva az Europaweg eleje, idén már megnyitott de a vihar miatt újra le lett zárva az egész. Így az utolsó szakaszon Randától a völgyben mentünk el Zermattig. Nagy szerencse, hogy tavaly a fenti utat is bejártuk, így nem maradt hiányérzetünk, maximum kilométerhiányunk. 😀 Vegyes érzések vannak ilyenkor az emberbe. Egyrészt a két pihenőnap nélkül pont odaértünk volna Zermattba a vihar előtt. 
Cserébe ott ért volna minket a hideg és a hó több napon keresztül a sátorban. Így legalább mindig biztonságban voltunk. A szállástól busszal, felvonóval majd vonattal lehetett eljutni Randába.
Nagyon tapasztalt mászók voltak még rajtunk kívül a szálláson és ők is azt mondták, hogy ez a helyes döntés. A hegyek mindig itt lesznek és bármikor visszajöhetünk. Nagyon kedvesek voltak mert azt mondták, hogy ilyen fiatal létünkre már mennyi szép helyet bejártunk. Ez igazán jólesett tőlük. Egész nap ömlött az eső és nagyon hideg volt. Vonatra várva, be tudtunk vásárolni egy Coopban, aminek nagyon örültünk. Gergő beszerzett egy doboz mentateát is amit mi csak a ” kaland teának” hívunk. Randában tavaly is megszálltunk, nagyon jó kemping. Kicsit várni kellett amíg kinyit a recepció, addig egy forró levessel melegítettük magunkat.
A recepciósnak Gergő ismerős volt, mondta, hogy tavaly is kb. ilyenkor itt voltunk. Mondta a hölgy, hogy olyan hideg van, hogy nem engedi, hogy sátorban aludjunk ezért a sátorhely áráért megkaptunk egy szuper bivakot. 
A sátor mondjuk megszáradt mert a szálláson kiterítettük a folyosóra de azért ez sokkal jobb volt így. Nagyon hideg volt de az érzés, hogy nem ázunk el mégjobban, nagyon klassz volt. Egész délután country-t ,meg blues-t hallgattunk, teáztunk és próbáltuk feldolgozni kicsit az elmúlt napok eseményeit.
Azért elsétálni a mosdóig papucsban a jeges füvön auguszusban egy egészen új dimenzióját nyitotta meg a komfortzónámnak. Ha bárki kérdezné, hogy miért nem cipőben vagy zokniban megyek ki, arra az az egyszerű válasz, hogy egy vizes lábat egyszerűbb megtörölni mint egy zoknit megszárítani. 😀 
Zermatt felé a völgy nagyon csendes és nyugis, kb 9km az egész.
Bármenyik túrára jöttök és jó idő van, mindenképp a fenti részen, az Europawegen menjetek. Monte Rosa túra utolsó napjának a beszámolójában olvashattok róla. Viszont ha rossz az idő, mint a mi esetünkben, ne keseredjetek el mert itt is akad látnivaló. Optimistaként azt mondom, hogy milyen jó, hogy elromlott az időjárás mert így már van összehasonlítási alapom és ebben is tudok tanácsot adni.
Zermattban a kemping még mindig működik, a Coopban kapható a New Roots féle vegán camambert, Dennerben van sós popcorn Gergőnek.Szóval helyreállt a világ rendje. Tekeregtünk kicsit a városban és élveztük, hogy megérkeztünk. 
Lausanne-ban pihentünk még egy napot a kempingben mielőtt Genfből elindultunk volna haza egy reggeli géppel.
Szerzemények a Coop-ból: svájci csoki és sajt vegán módra. 🙂
Konzerves ravioli
Itt már 20 fok volt, ami legalább 10 fokkal több mint reggel Zermattban. A Genfi-tó partján üldögélve süt ránk a nap. 
Egészségesen, épségben. Mondanom sem kell, hogy visszatért a szerencsénk. 🙂
Köszönjük, hogy idén is velünk tartottatok!
Az útikönyv ami alapján mentünk: Andrew McCluggage – Walker’s Haute Route . Érdemes belépni a Facebook csoportba is ahol ő is aktív mert túra közben is rengeteg segítset kaptunk tőle. Pédául, hogy az Augstbordpass életveszélyes lett volna ebben az időben. Érdemes a tapasztaltakra hallgatni és sose győzzön meg ilyen helyzetben benneteket az ego. A hegyek visszavárna, ezért is tiszteljük őket.
Vélemény, hozzászólás?