Saas Grund – Grächen

2022. 09.09. 24,3km 2029m emelkedés 2007m ereszkedés 9 óra 18 perc
8. nap

Reggel elindultunk a Schönblick kempingből. Az útikönyv szerint ez a nap nagyon könnyű. Nem akarok spoilerezni de a számok alapján azért gondolom tudjátok, hogy el lehetett kicsit fáradni. 🙂
Elindultunk felfelé a völgyből, itt is kálváriák felé.

Hosszú napnak nézünk elébe, de az ég tiszta és végig napsütés volt. A városban tekeregtünk kicsit de meglett végül a helyes útvonal Grächen felé. Csodás fenyveseken mentünk keresztül a Senggboden-re.





Itt van egy kis érdekesség róla.


A legenda szerint itt régen illegális bulikat tartottak. Történt ugyanis, hogy az 1600-as években kitört egy járvány, ami valószínű a Mattmark tóból indulhatott. Az emberek könnyelmű viselkedése miatt betiltották a csoportosulásokat. Csakhogy kitalálták, hogy ha ide feljönnek akkor itt tarthatnak táncos mulatságokat anélkül, hogy rájuk találnának. Télen gödröt ástak és abba rakták a fáklyákat, hogy világítson nekik. A tüzet elkezdték hóval táplálni és az égett tovább, nem aludt el. Ekkor jöttek rá, hogy a hely valószínűleg elátkozott. Azóta ezen a részen nem nő fű és az állatok is messziről kerülik. Micsoda sztori!
Mi sem időztünk sokat, folytattuk az utunkat.



Sétáltatok már át vízesés alatt?

Itt megtehetitek 🙂

Következett felfelé egy nagyobb mászás.






Elég sok volt a kitett rész de voltak kirakva kötelek, drótok és létrák. Odafigyelve, lassan lehetett haladni.


Ez a sziklás rész tényleg nagyon odafigyelős volt. Keveset is fotóztam. Nagyon mélyeket lélegeztem végig és minden mozdulatomra figyeltem miután többször átgondoltam, hogy hova fogok lépni. Volt, hogy megesett az is, hogy inkább leültem és úgy másztam át egy nagyobb sziklán.


Látszik a meredeksége az útnak, illetve, hogy nagyon kell fókuszálni, hogy merre megy tovább az út. Emlékszem amikor meséltem egy kedves futó ismerősömnek, Timinek ezt a részt, csillogó szemekkel hallgatta végig, hogy ez mekkora buli lehetett. Nagyjából ő az egyetlen ezen a bolygón az ismerőseim közül akiről el is tudom képzelni, hogy itt semmi félelem nem lenne benne. 🙂
Én néha a gatyámba kapaszkodtam, miközben pár túrázó úgy suhant el mellettünk kis táskákkal mintha a Budaiban lennének a Panoráma úton. Tudjátok én nem sietek sehova. Szeretem ezeket a sztorikat leírni vagy elmesélni és mindig megígérem a Nagymamámnak, hogy vigyázok magamra.

A tábla szerint is minden bizonnyal jó úton vagyunk és közeledünk. Minden csúcsról megcsodáltuk a kilátást, amit útközben érintettünk.





Innen már csak lefelé. A testem kicsit elkezdett lázadni. Nagyon fájt már a csípőm meg a vállam. Ki-be húzogattam a táskámon a pántokat, hogy mindig máshova terheljek. Közben arról álmodoztam, hogy ha hazaérek, tuti bejelentkezek Esztihez egy masszázsra.


Ezeken a keskeny ösvényeken, nem ritka, hogy jönnek szembe kirándulók. Mindenki szuper kedves volt és könnyen félre lehet állni.



Ahogy leértünk az útról, belebotlottunk egy sípályába ahonnan felvonóval is le lehet menni de mi a sétát választottuk.


Amikor megérkeztünk Grächen-be, egy nagyon kedves lány igazított minket útba, hogy merre van az Allalin hostel.

Vannak boltok és éttermek is.

Kilátás a hostel közös étkezőjéből.

Maga a szállás self check in-nel működik. Kicsit poros volt a szoba és telelocsoltam az ágyat teafaolajjal mert még mindig kísértenek az ágyipoloska emlékei. ( Nem voltak, nem csíptek meg, idén csak a szám égett le. Ennyi meg belefér. ) Emiatt az egész hostel teafaolaj illatú volt, szóval mindenki nagyon örülhetett nekem. A mosdó közös de zárható a zuhany é a wc is. A konyha nagyon jól felszerelt és vannak maradékok amiket előző napokról hagynak itt a túrázók. Ezeket úgy imádom! Tudtunk inni teát és ettünk levest. A gyomrom viszont csak üres sós rizst tudott befogadni de az legalább jólesett. Holnap irány az Europaweg! Az első szakasz már sajnos le van zárva, így az alternatív utat választottuk ami a völgybe megy. Na de ez egy másik történet lesz. 🙂